|
MINŐSÉGI KŐFARAGÁS
1928-TÓL
|
|
|
|
Gránit:
A gránit a leggyakoribb mélységi magmás savanyú kőzet.
Neve a latin granum = szemcse szóból származik.
Nehezen megmunkálható, ellenálló, kemény kő. Éppen ezért, tartóssága miatt alkalmazzák számtalan területen. Többszáz évig képes megőrizni felületi fényét, ellenállva a nyári átforrósodásnak,
téli fagynak, savas esőnek és az idő vas fogának.
Összetétele:
Szilárd, durvakristályos kőzet. Három fő ásványa:
az áttetsző, szürkés kvarc,
a fehér vagy sárga plagioklász és a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát.
Színét általában a földpátok határozzák meg. Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz.
A szemcsék mérete szerint lehet durva-, közép- vagy aprószemű – utóbbi az ún. mikrogránit. A szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. Azt a változatát, amelyben az aprószemű szövetben elszórtan nagy (úgynevezett porfíros) szemcsék fordulnak elő, gránitporfírnak nevezzük. Egészen finomszemű, kis mélységben megszilárdult változata a gránitaplit.
Előfordulása:
A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Egyesült Államok területén is több szövetségi államban.
|
|
Műkő:
A műkő elnevezés a 18. század óta különböző módszerekkel előállított kőszerű anyag, amit a bányászott,
faragott kő helyett használunk építkezési, ipari, díszitési célokra.
Lényege: bármely kő őrleménye, homok vagy egyéb zúzalék, kötőanyaggal keverve - ami főleg cement, de lehet műgyanta,
kerámia vagy egyéb - formába öntése, majd szilárdulás utáni megmunkálása, felületkezelése.
|
|
|
|
|